Üdvözlünk Székelykál első weboldalán!
Él-e még a szülőföld képe?
Kedves honfitársm! Székelykál szülötte!
Nem tudom, hogy jut-e még eszedbe:
A templom s iskola és a sáros utca,
Mely a lábadról a cipót is lehúzta,
Vagy a kis csibének, pipének őrzése,
Hogy az ülü, varjú, szarka el ne vigye?
Az az ősi szent hely, ahol megszülettél
S hajdan boldog gyermek, majd meg ifíú lettél,
Amelyet, mert Isten úgy rendelte sorsod,
Később fájó szívvel, de ott kellett hagynod?
Legalább álmodban jársz-e néha otthon,
Köt-e még oly emlék, mely ne hagyjon nyugton,
Vagy kihalt belőled a múlt, a gyermekkor?
Nagy kár lenne érte, szép falu volt egykor.
De tudd meg, hogy él még, pulzusa van, lüktet
S várja izgalommal a te hazatérted
E nyárnak közepén, jólius elején.
A káli búcsúnak előző reggelén.
Három templomában a harangok zúgnak
S téged, ki megtértél, örömmel fogadnak,
Falutalálkozót tart Székelykál népe
Hősi halottainak emlékezetére.
Ekkor állítanak kopjafát azoknak,
Kik két háborúban hasztalan meghaltak
És amely hirdesse országnak, világnak,
Ez az ősi falu megmaradt magyarnak.
Várunk hát testvérünk, számítunk jöttödre,
Meglásd nem bánod meg, emlék lesz örökre.
Marosvásárhely, 2005. február 10.
Dr. Ágoston Albert